Infúzióval a kezemben, fehér kórházi szobában ébredtem, majd rögtön azután majdnem szívrohamot kaptam, mikor megpillantottam magam mellett a veszett dilibogyó vigyorú ápolónőt. Valószínűleg kezdő lehetett, mert miközben beágyazott a szobában levő üres ágyakon be nem állt a szája.
-Örvendek a szerencsének...azaz...a balszerencsének...de annak mondjuk nem lehet örülni! Tehát örvendek a találkozásnak! Roxana Freeiron ugye? Láttam ám már abban csinos kebab étteremben. Pincér ugye? A bátyám azonnal kinézte magának! Meg kell hagyni, csinos a kisasszony! Anyukám is ilyen formás volt! Mindenki megfordult utána Mondtam már, hogy a kisasszony borzalmasan szerencsés? Az az öt porchés vadbarom jobban is megsebesíthette volna. Semmi komoly, csak zúzódások. De mit beszélek itt? Megyek hozom a reggelit, csak semmi egészségtelen! -szinte megkönnyebbültem, mikor hallottam tompán becsukódni a kórterem ajtaját. Felültem, a branült az infúzióval együtt kivettem a kezemből, és a tenyerembe temettem az arcomat. Halvány, homályos emlékképek villantak fel az agyamban, Magasabbra kapcsolom a zenelejátszó. hangerejét, a lámpa zölden villog. Gyorsan körülnézek és lelépek a járdáról. Nem sietek, mivel nem hallom autó hangját. Persze hogy nem, mivel épp full hangerőn bömböl a Coffin a Black Veil Bridestól! Fékcsikorgás csapja meg a fülem. Rémülten a hang felé kapom a fejem, de már késő. Egy fekete porche áldozata lettem. Feküdtem az út közepén, érzem, hogy fel kell kelnem, de a tagjaim nem engedelmeskednek nekem. Rémülten tapasztalom, hogy alattam tocsog a vér. Jó sokat veszíthettem. Nem azért, én bírom a vért, a javítóban láttam már eleget, de a gondolat, hogy itt fogok elvérezni, megrémít. Hirtelen egy homályos arc jelenik meg fölöttem, lágyan megpofozgat, hogy magamnál vagyok e még. Egyet nem értő nyöszörgéssel jelzem, hogy hagyja abba, majd megmozdítom a karomat. A következő pillanatban már két oldalról támogatnak, ugyanis rájöttek, hogy képtelen vagyok megállni a lábaimon. Beültetnek a kocsi hátsó ülésére, a fiú pedig mellettem marad és az eszméletemnél tart, de ez nem ment sokáig, ugyanis az agyam bemondta az unalmast egy hirtelen fékezésnél és a srác ölébe csuklottam.
-öt héttel később-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése