Macskaszerű kecsességgel ugrott a padlón elterülő fiatal férfi mellé. Sárga szemei élvezettől és gyilkos vágyaktól csillogtak. A fiú a sokktól és az éjszakai sötétségtől csak egy undok hajlammal tekergőző lány sziulettjét vette ki. Hajának édes illata megcsapta az orrát és néhány tizedmásodpercre fényt vélt felcsillanni az irdatlanul hosszú, keleties körmökön. Majd sötétség... az árny úgy kerülgette, mint a kiéhezett oroszlán a gyenge gazellát. Vakítóan fehér mosolya kivillantotta két felső és alsó, hosszúra megnyúlt tépőfogát. Gyönyörű volt, mégis halálos. Mutató és hüvelykujjának körmével felemelte az ifjú állát. Közel hajolt hozzá, úgy, hogy az érezze leheletét az arcán. Mintha mondani akart volna valamit, ehelyett csak egy mély, torokból jövő hörgés hagyta el az ajkait. Pupillái összeszűkültek, ahogy megérezte a friss vér és a hús közelségét. Tudta, hogy uralkodnia kell magán. a Főnök már számtalanszor intette rá.De most nem érdekelte. Mohó volt és éhes. Na meg a Főnök mondta, hogy minél előbb szeretné magáénak tudni az üvegcse vért. Engedett a vágyainak. Leteperte a földre a férfit, lovaglóülésben elhelyezkedett a csípőjén, és megnyalta az ajkait. Lassan rákúszott a mellkasára és izgalomtól feszes, remegő kézzel végigsimított az áldozat arcán, aki azt hitte, kisebb nemi erőszak után visszakapja imádott életét. De nagyon tévedett. A nőt nem perverz vágyak vezérelték, hanem a bosszú... a vérszomj... Hirtelen a mellkasára támasztotta a kezeit. Lehajolt és megcsókolta a férfit, akinek a csókkal együtt a halálos méreg is bele lett fecskendezve a testébe. A kínoktól vonaglani kezdett és a nő nevét mondogatta fojtott hangon:
-Ruto... Ruto... RUTO!- Az ördögien elvigyorodott:
-Mondd csak, Simon szívem!- A szólított kínok közt felüvöltött:
-KÍGYÓ, TE ÁLNOK KÍGYÓ!!!-Ruto végigvezette kecses ujjait Simon nyaki ütőerén, majd apró csókokkal hintette be a mellette lévő finom bőrt.
-Nem, édesem. Nem kígyó, hanem macska! Ugye emlékszel még Andrew Biersackre?- Simon vértől könnyes szemekkel, elkínzottan bólintott- Nos, az ő neve az utolsó, amit a földi életben hallottál!!! -Ruto szemei borostyánsárgán villantak, majd egyetlen mozdulattal belevágta a karmait a férfi nyaki ütőerébe. Miután lenyalogatta az ujjairól a vért, a halott nyakához tartotta az üvegcsét. Mikor megtelt a sűrű, bordó folyadékkal, ráfűzte a fiolát a nyakláncára egy wodoo baba mellé, mely kísértetiesen hasonlított Simonra. Kettétépte, majd ráhajította a halott hideg testére, és suttogva mondta:
-Pá, szívem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése